2. fejezet

Aki az ajtóban állt, ő volt életemben a legeslegszebb ember a világon. A haja gyönyörű éjfekete a szeme pedig sötét barna. Észre sem vettem, hogy tátott szájjal bámulom, de Bella szerencsére megbökött a könyökével úgy, hogy remélem nem vette észre.
- Szevasz csajszi… vagyis csajszik! - mondta édesen csilingelő hangjával.
- Szia Jake! – üdvözölte Bella is és megölelte. – Hadd mutassam be egy régi barátomat, Maryt.
- Igen, már hallottam rólad. Örülök, hogy megismerhetlek. – vigyorgott rám (jaj, Istenem, hogy tud valaki ilyen édesen vigyorogni?).
- Én is hallottam már rólad, és meg szerettelek volna ismerni. - vigyorogtam vissza.
Pár pillanat múlva, azt veszem észre, hogy Bella Jake arca előtt csettintget. Nem is vettem észre hogy így bámultuk egymást. Észrevettem, hogy kissé elpirultam. Zavaromban Jacob cipőjét kezdtem bámulni.
- Na... öhm… szóval... – kezdtem beszélni.
- Na, nem akartok, lejönni La Pushba? Sethnek szülinapja van! – nézett ránk kérdőn Jake.
- Ó, nem is tudtam! Persze hogy lemegyünk ugye Mary? Légyszi’! – nézett rám boci szemekkel Bells. – Legalább megismerhetnéd a többi barátomat!
- Persze! Örömmel.
- Akkor indulhatunk? Vagy kell nektek egy kis idő arra, hogy kicicomázkodjatok? – kérdezte röhögve.
Bella gyilkos szemmel méregette Jaket hogy hol lehetne neki egy jó nagyot behúzni. Ekkor inkább gyorsan megszólaltam.
- Mi így is gyönyörűek vagyunk. – néztem Jakere incselkedve, miközben Bellát bökdöstem.
Jake erre rám kacsintott, mire ismét elpirultam. Úgy érzem, nap végére rákvörös leszek.
- Na, akkor nem megyünk?? – kérdeztem.
- Felőlem mehetünk. – mondták egyszerre Belláék, mire kitört belőlünk a nevetés. Legalább végre elmúlt a zavarom. Kiléptünk az ajtón, ekkor egy fekete villanásra lettem figyelmes. Egy koboldszerű fekete hajú lányt pillantottam meg. Soha nem láttam még ennél szebb lányt. Porcelánfehér bőre, és fekete haja annyira elütött egymástól mégis gyönyörű volt. De a legeslegszebb aranybarna szeme volt. Sejtettem ki lehet ő, sokat hallottam már a Cullen családról, de ő különösen felkeltette az érdeklődésemet, mert személyiségünk nagyon sokban hasonlított. Hirtelen arra eszméltem fel, hogy a lány, feltételezéseim szerint Alice, sikoltozva ölelget.
- Mary!!! Annyira örülök, hogy végre megismerhetlek!
- Óh, én is Alice! Ugye jól sejtem, hogy te vagy Alice?
- Igen. – mosolygott rám. – Amúgy hova készültök?
- El. – mondta Jake.
- Nem mondod… Naaaa hova mentek?
- Seth szülinapi bulijába. –válaszolt Bella. Jakere nézett boci szemeivel mielőtt megkérdezte. – Szeretnél jönni Alice?
- Ti ebben a ruhában, ilyen sminkkel akartok buliba menni?? Ezt nem hagyhatom! – rángatott Alice az ajtó felé engem és Bellát. – Amúgy persze, elmegyek! Megnézem, milyen bulit tudnak összehozni a „Védelmezők.” – nézett gúnyosan Jacobra.
Magamban kérdezem, hogy „Ez vajon bennfentes poén vagy mi?”.
- Ennyit arról, hogy ti így is gyönyörűek vagytok… Alice nem így gondolja! – szólt be Jake.
Alice erre Jakere öltötte nyelvét.
Alice rám egy fekete feszülős toppot, egy világoskék répanadrágot és a fekete conversemet adta. Direkt mondtuk neki Bellával, hogy ne vigye túlzásba. De azért Bellára egy kék koktélruhát adott, arra hivatkozva, hogy soha nem hord szoknyát. Azután kisminkelt minket és megcsinálta a hajunkat. Komolyan, mint egy pizsibuli. Miközben Alice Bella haját csinálta kinéztem az ablakon és azt vettem észre, hogy Jacob a kocsinak dőlve szinte már alszik. Erre kuncogni kezdtem mire Jake felnézett az ablakra és rám vigyorgott.
- Én már úgyis készen vagyok, úgyhogy lemegyek Jakehez nehogy elaludjon.
- Persze menj csak! – mondta Alice.
Mikor lementem megálltam a tükör előtt, hogy megnézzem magam. Nagyon megdöbbentett Alice tehetsége. Gyönyörű voltam. Aztán kiléptem az ajtón és oda mentem Jacobhoz. Azért észrevettem, hogy tátva maradt a szája, amikor kimentem. Amikor elmentem mellette direkt beletúrtam a hajamba.
- Hú. Gyönyörű vagy!
- Öhm… Köszönöm. – pirultam el ismét.
- Alice aztán tud!
- Hát igen. Lehet egy kérdésem?
- Persze! – vigyorgott rám.
- Miközben Alice csinálta a hajamat eszembe jutott, hogy mondott valami furcsát, amit nem értek.
- És mi lenne az?
- Azt mondta rátok, amikor itt kint beszélgettünk, hogy „Védelmezők” vagytok. Mit értett ez alatt?
- Ez csak egy régi poén, nem érdekes… amúgy láttad a VB döntőt? – kérdezte.
- Ööö… Igen, de ez most, hogy jött? – röhögtem. – És hogy ha még megkérdeznéd, hogy kinek szurkoltam akkor a spanyoloknak. – vigyorogtam.
- Az zsír mert én is. Amúgy csak kérdeztem. – mosolygott. – Ugye nem baj?
- Miért lenne baj? – mosolyogtam vissza. Jaj, istenem úgy megcsókolnám igaz, hogy még alig ismerem, de akkor is. Nekem kell ez a pasi!! – Amúgy van barátnőd?
- Nincs. És neked pasid? – kacsintott rám.
- Nincs. – mosolyogtam rá. – Mesélj magadról!
- Fekete haj, sötétbarna szem, sötét árnyalatú bőr, izmos, (írói megjegyzés: 8 kocka *csurog a nyála*: P) szerelni nagyon szerető…
- Te most komolyan egy társkereső kérdéseire válaszolsz? – nevettem rá.
- Kérlek, ne szólj közbe! Már épp kezdtem bele élni magam. – durcázott viccből. Erre kinyújtottam rá a nyelvem. – Mint, hogy ha ovisok lennénk komolyan. – röhögött. Persze én is nevettem vele.
- Mi ez a nagy nevetés itt? – kérdezte Bella. Észre sem vettem, hogy már kijöttek. Mondjuk, hogy ha egy ilyen gyönyörű pasi áll előttem nem is tudok másra figyelni.
- Csak beszélgetünk. – vigyorogtam Belláékra. – Bella, de gyönyörű vagy! Alice te tényleg csodát tudsz tenni az emberekkel.
- Ó, ugyan semmiség! – mondta Alice.
- Hát igen ez még semmi… Láttad volna a szülinapi partyt, amit nekem rendezett! Hihetetlen volt… - forgatta szemeit Bella.
- Na hogyha már végre „gyönyörűek” vagytok, indulhatnánk már? Ha Mary nem jött volna ki, komolyan itt alszom el!
- Komolyan Jake ócska tragacsával akartok menni?? Menjünk az én gyönyörű, sárga Porschémmal!
- Én meg arra gondoltam, hogy én meg Mary a saját „tragacsommal” megyünk Jake meg a sajátjával, és hogy ha te is jössz Alice, akkor te is a sajátoddal mész. - állt elő evvel a remek ötlettel Bella. Így legalább végre elindulhatunk. Végre beültünk Bellával a kocsijába a többiek pedig a sajátjukba. Egyszer csak egy nagy puffanást hallottunk. Jake kocsija lerobbant. Így aztán Jake is velünk jött. Azért egy kicsit örültem ennek így legalább érezhetem az illatát. És végre elindultunk La Push felé.