3. fejezet

Útközben La Push felé, előálltam azzal az ötlettel, hogy hallgassunk zenét.
- Remek ötlet! Emmett úgyis nemrég szerelt be a szülinapom alkalmából egy vadiúj zenelejátszót. – mondta Bella. – Van nálatok CD?
- Nálam mindig van! Pont a kedvenc CD-met hoztam magammal! – válaszoltam.
- Akkor rakd be! – vigyorgott rám Bells. Beraktam a CD-t és elindítottam. Felhangosítottam, mielőtt elkezdődött volna az első szám. Ekkor felhangzott Justin Bieber kissé lányos hangja, mire Jake elkáromkodta magát.
- Basszus, ne már! Nem tehetitek ezt velem! – ordította át Jake a hangos zenét. Mi közben nagyban énekeltünk:
- „Baby, baby, baby ooooh, likes
Baby, baby, baby noooo…”
- Ne már! Légy szíves! – könyörgött Jacob. Legszívesebben azt mondtam volna neki, hogyha ad egy csókot, akkor kikapcsolom. De ezt inkább nem Bella előtt csinálom. Amikor La Pushhoz értünk Jake gyorsan kiugrott a kocsiból és elkezdett sprintelni a buli helyszíne felé.
- Kedves. – nevetett Bella.
- De azért mi is. – kacsintottam rá. – Legalább tudod, hogy hol van a buli?
- Azt hiszem, tudom. Gyere, mutatom az utat! – mondta Bella.
- Először nem kéne megvárnunk Alicet? – kérdeztem.
- Jó ötlet… Teljesen elfelejtettem, hogy ő is jön. Nem igazán szokott La Pushba jönni… De hát ő soha nem hagyhat ki egyetlen egy bulit sem. – válaszolt. Öt percen belül Alice is megérkezett és dermedten szállt ki a kocsiból.
- Ti normálisak vagytok?? Ezt még én sem bírtam ki… – mondta Alice miközben rosszalló tekintettel nézett ránk. De hát hogyan hallhatta? Nem is Bella kocsijában ült.. Ilyen hangosan hallgattuk?
- Te hogyhogy hallottad? Ilyen hangosak voltunk? – kérdeztem rá, mert nagyon érdekelt. – Vagy csak olyan szörnyen énekeltünk és azt hallottad? – vigyorogtam rájuk.
- Hangosan is hallgattátok és hát a hangotok sem olyan csodás… – mosolyodott el Alice.
- Akkor megyünk? – kérdezte Bella. – Erre gyertek!
Miközben mentünk, a gyönyörű tájat csodáltam. Itt is ugyanolyan hűvös volt, mint Forksban. Még szerencse hogy Alice adott egy csini pulcsit is a ruhámhoz. Mikor odaértünk szép volt a dekoráció, de gondolom Alice jobban csinálta volna. Volt ott egy nagy tábortűzféleség is és a körül ültek a többiek. Furcsa volt, mert a fiúkon csak egy halásznadrág volt. Ezek nem fáznak? Meg volt ott két lány is az egyiken alig volt ruha… Jó azért volt, de akkor is én egy kilátszó hasú pólóban (ami már mondjuk rég kiment a divatból) és egy rövidnadrágban szétfagytam volna. Amikor megláttam a másik lány arcát hátra hőköltem. Suttogva kérdeztem Bellától:
- Mi történt annak a lánynak az arcával?
- Ő Emily. Egyszer az erdőben sétált, amikor rátámadt egy medve. Szerencsére a hitvese, időben odaért és megmentette. De az arca már így maradt.
- Szegény lány. – sajnálkoztam.
- Menjünk oda hozzájuk! Bemutatlak nekik. – mondta Bells.
- Jézus atya úristen! Ki tud ilyen rossz dekorációt kitalálni és aztán felrakni??? – szólt közbe Alice.
- Mit mondtál? – szólalt meg mögöttünk egy nagydarab gyerek. – Ha talán bajod van vele, akkor el lehet innen menni vérszívó.
- Mit értett azon, hogy vérszívó? – suttogtam oda Bellának.
- Jaj, Paul azért ismerd már be hogy tényleg szar ez a dekoráció! – szólt vissza Alice. Egyszer csak Paul Jakehez fordult.
- Jake basszus minek kellett őt is idehoznod? És az a másik csaj ki? Megbeszéltük, hogy csak Bellát hozod!
- Bocsi, hogy közbe szólok, de Marynek hívnak. – nyújtottam neki a kezemet, de ő erre csak felhúzta az orrát. – Nem értem mért kell velem ilyen bunkón viselkedni úgy, hogy nem is ismersz. Bocsi, de ez egy kicsit szánalmas. – de jó végre szerezhetnék új barátokat erre rögtön szerzek egy ellenséget. Paul erre már nem válaszolt csak megfordult és elment. – Tényleg bocsi hogy most én is ilyen bunkó voltam, de nem bírom, hogy ha így viselkednek velem. – fordultam oda Jakehez.
- Semmi baj! Paul már csak ilyen. – forgatta a szemét. – Gyere, bemutatlak a többi haveromnak. Nyugi ők nem olyanok, mint Paul. – mosolygott rám. Jacob ahhoz a pasihoz vezetett, aki mellett Emily volt.
- Ő itt Sam, ő pedig a jegyese, Emily. – kezet ráztam velük és Jake bemutatta a többi barátját is: a szülinapost Sethet, Leaht, Jaredet, Embryt, Quilt és két öreg pasit meg egy nőt is. Az egyik öreg az apja volt, Billy. Alice végre lenyugodott és elismerően nézett rám, ahogy beszóltam Paulnak, erre rá kacsintottam. A buli végre elkezdődött. Jacobbal leültünk a tűz mellé és beszélgetni kezdtünk. Valamikor Bella is odajött hozzánk. Én is beszélgettem a többiekkel főleg Sethtel, ahhoz képest, hogy most lett 15 tök jó fej nem úgy mint az a hülye Paul. Éjfél körül kihozták a tortát, ami csokis volt, ami úgy is a kedvencem és elénekeltük a Happy Birthday- t az ünnepeltnek. Aztán a fiúkra rájött az ötperc és bolondozni meg táncolni kezdtek. Jake is felállt mellőlem és oda ment a többiekhez. Én még egy kicsit beszélgettem Bellával és végül mi is odamentünk a többiekhez bolondozni, én persze Jake mellé. Hajnali három körül lett vége a bulinak. Mindenkitől elköszöntünk és Bellával elindultunk a kocsija felé. Észre sem vettem, hogy Alice már rég elment. Amikor épp szálltam volna be a kocsiba Jake odafutott hozzánk, hogy megöleljen minket nekem még jó éjt puszit is adott, aminek persze rohadtul örültem. Végül aztán beszálltunk Bellával a kocsiba és újra elkezdtük Justint hallgatni.


Sziasztok! Arra szeretnélek titeket kérni, hogy léccives komizzatok. Lehet, hogy nektek nem ér semmit de nekem igen mert így legalább megtudom, hgy jól írom e a törit vagy nem. Arra is kérlek titeket, hogy ne csak jó dolgokat írjatok hanem kritikákat is (:. A másik amit szeretnék mondani hogy akkor felvettem a barátnőmet társ szerkinek. Most én megírom a 4. fejit de az 5. fejit már ő írja : DD.

Köszönöm és puszii
JéQa

2. fejezet

Aki az ajtóban állt, ő volt életemben a legeslegszebb ember a világon. A haja gyönyörű éjfekete a szeme pedig sötét barna. Észre sem vettem, hogy tátott szájjal bámulom, de Bella szerencsére megbökött a könyökével úgy, hogy remélem nem vette észre.
- Szevasz csajszi… vagyis csajszik! - mondta édesen csilingelő hangjával.
- Szia Jake! – üdvözölte Bella is és megölelte. – Hadd mutassam be egy régi barátomat, Maryt.
- Igen, már hallottam rólad. Örülök, hogy megismerhetlek. – vigyorgott rám (jaj, Istenem, hogy tud valaki ilyen édesen vigyorogni?).
- Én is hallottam már rólad, és meg szerettelek volna ismerni. - vigyorogtam vissza.
Pár pillanat múlva, azt veszem észre, hogy Bella Jake arca előtt csettintget. Nem is vettem észre hogy így bámultuk egymást. Észrevettem, hogy kissé elpirultam. Zavaromban Jacob cipőjét kezdtem bámulni.
- Na... öhm… szóval... – kezdtem beszélni.
- Na, nem akartok, lejönni La Pushba? Sethnek szülinapja van! – nézett ránk kérdőn Jake.
- Ó, nem is tudtam! Persze hogy lemegyünk ugye Mary? Légyszi’! – nézett rám boci szemekkel Bells. – Legalább megismerhetnéd a többi barátomat!
- Persze! Örömmel.
- Akkor indulhatunk? Vagy kell nektek egy kis idő arra, hogy kicicomázkodjatok? – kérdezte röhögve.
Bella gyilkos szemmel méregette Jaket hogy hol lehetne neki egy jó nagyot behúzni. Ekkor inkább gyorsan megszólaltam.
- Mi így is gyönyörűek vagyunk. – néztem Jakere incselkedve, miközben Bellát bökdöstem.
Jake erre rám kacsintott, mire ismét elpirultam. Úgy érzem, nap végére rákvörös leszek.
- Na, akkor nem megyünk?? – kérdeztem.
- Felőlem mehetünk. – mondták egyszerre Belláék, mire kitört belőlünk a nevetés. Legalább végre elmúlt a zavarom. Kiléptünk az ajtón, ekkor egy fekete villanásra lettem figyelmes. Egy koboldszerű fekete hajú lányt pillantottam meg. Soha nem láttam még ennél szebb lányt. Porcelánfehér bőre, és fekete haja annyira elütött egymástól mégis gyönyörű volt. De a legeslegszebb aranybarna szeme volt. Sejtettem ki lehet ő, sokat hallottam már a Cullen családról, de ő különösen felkeltette az érdeklődésemet, mert személyiségünk nagyon sokban hasonlított. Hirtelen arra eszméltem fel, hogy a lány, feltételezéseim szerint Alice, sikoltozva ölelget.
- Mary!!! Annyira örülök, hogy végre megismerhetlek!
- Óh, én is Alice! Ugye jól sejtem, hogy te vagy Alice?
- Igen. – mosolygott rám. – Amúgy hova készültök?
- El. – mondta Jake.
- Nem mondod… Naaaa hova mentek?
- Seth szülinapi bulijába. –válaszolt Bella. Jakere nézett boci szemeivel mielőtt megkérdezte. – Szeretnél jönni Alice?
- Ti ebben a ruhában, ilyen sminkkel akartok buliba menni?? Ezt nem hagyhatom! – rángatott Alice az ajtó felé engem és Bellát. – Amúgy persze, elmegyek! Megnézem, milyen bulit tudnak összehozni a „Védelmezők.” – nézett gúnyosan Jacobra.
Magamban kérdezem, hogy „Ez vajon bennfentes poén vagy mi?”.
- Ennyit arról, hogy ti így is gyönyörűek vagytok… Alice nem így gondolja! – szólt be Jake.
Alice erre Jakere öltötte nyelvét.
Alice rám egy fekete feszülős toppot, egy világoskék répanadrágot és a fekete conversemet adta. Direkt mondtuk neki Bellával, hogy ne vigye túlzásba. De azért Bellára egy kék koktélruhát adott, arra hivatkozva, hogy soha nem hord szoknyát. Azután kisminkelt minket és megcsinálta a hajunkat. Komolyan, mint egy pizsibuli. Miközben Alice Bella haját csinálta kinéztem az ablakon és azt vettem észre, hogy Jacob a kocsinak dőlve szinte már alszik. Erre kuncogni kezdtem mire Jake felnézett az ablakra és rám vigyorgott.
- Én már úgyis készen vagyok, úgyhogy lemegyek Jakehez nehogy elaludjon.
- Persze menj csak! – mondta Alice.
Mikor lementem megálltam a tükör előtt, hogy megnézzem magam. Nagyon megdöbbentett Alice tehetsége. Gyönyörű voltam. Aztán kiléptem az ajtón és oda mentem Jacobhoz. Azért észrevettem, hogy tátva maradt a szája, amikor kimentem. Amikor elmentem mellette direkt beletúrtam a hajamba.
- Hú. Gyönyörű vagy!
- Öhm… Köszönöm. – pirultam el ismét.
- Alice aztán tud!
- Hát igen. Lehet egy kérdésem?
- Persze! – vigyorgott rám.
- Miközben Alice csinálta a hajamat eszembe jutott, hogy mondott valami furcsát, amit nem értek.
- És mi lenne az?
- Azt mondta rátok, amikor itt kint beszélgettünk, hogy „Védelmezők” vagytok. Mit értett ez alatt?
- Ez csak egy régi poén, nem érdekes… amúgy láttad a VB döntőt? – kérdezte.
- Ööö… Igen, de ez most, hogy jött? – röhögtem. – És hogy ha még megkérdeznéd, hogy kinek szurkoltam akkor a spanyoloknak. – vigyorogtam.
- Az zsír mert én is. Amúgy csak kérdeztem. – mosolygott. – Ugye nem baj?
- Miért lenne baj? – mosolyogtam vissza. Jaj, istenem úgy megcsókolnám igaz, hogy még alig ismerem, de akkor is. Nekem kell ez a pasi!! – Amúgy van barátnőd?
- Nincs. És neked pasid? – kacsintott rám.
- Nincs. – mosolyogtam rá. – Mesélj magadról!
- Fekete haj, sötétbarna szem, sötét árnyalatú bőr, izmos, (írói megjegyzés: 8 kocka *csurog a nyála*: P) szerelni nagyon szerető…
- Te most komolyan egy társkereső kérdéseire válaszolsz? – nevettem rá.
- Kérlek, ne szólj közbe! Már épp kezdtem bele élni magam. – durcázott viccből. Erre kinyújtottam rá a nyelvem. – Mint, hogy ha ovisok lennénk komolyan. – röhögött. Persze én is nevettem vele.
- Mi ez a nagy nevetés itt? – kérdezte Bella. Észre sem vettem, hogy már kijöttek. Mondjuk, hogy ha egy ilyen gyönyörű pasi áll előttem nem is tudok másra figyelni.
- Csak beszélgetünk. – vigyorogtam Belláékra. – Bella, de gyönyörű vagy! Alice te tényleg csodát tudsz tenni az emberekkel.
- Ó, ugyan semmiség! – mondta Alice.
- Hát igen ez még semmi… Láttad volna a szülinapi partyt, amit nekem rendezett! Hihetetlen volt… - forgatta szemeit Bella.
- Na hogyha már végre „gyönyörűek” vagytok, indulhatnánk már? Ha Mary nem jött volna ki, komolyan itt alszom el!
- Komolyan Jake ócska tragacsával akartok menni?? Menjünk az én gyönyörű, sárga Porschémmal!
- Én meg arra gondoltam, hogy én meg Mary a saját „tragacsommal” megyünk Jake meg a sajátjával, és hogy ha te is jössz Alice, akkor te is a sajátoddal mész. - állt elő evvel a remek ötlettel Bella. Így legalább végre elindulhatunk. Végre beültünk Bellával a kocsijába a többiek pedig a sajátjukba. Egyszer csak egy nagy puffanást hallottunk. Jake kocsija lerobbant. Így aztán Jake is velünk jött. Azért egy kicsit örültem ennek így legalább érezhetem az illatát. És végre elindultunk La Push felé.

Sziasztok!

Alig merek a szemetek elé állni =/ Azért nem tudtam hozni mert vagy nem volt még kész a feji vagy nem voltam net közelben. De most hoztam nektek a második fejit! A díjjakat most nem fogom kirakni csak oldalra hogy feltudjam rakni a fejit (:. Meg még egy hírrel kell szolgálnom nektek (: a legjobb barátnőmet felvettem társ szerkinek úgy hogy innentől együtt fogjuk írni. A mostani fejit is együtt írtuk úgyhoigy remélem tetszeni fog.
Puszi(L)
JéQa

Sziasztok!

Sziasztok!

A frissről annyit, hogy sajnos most egy ideig nem tudom hozni, mert nyaralni fogok és max csak 2hét múlva tudom hozni =/. Ezért tényleg nagyon bocsi =/.

Puszi
JéQa

díj. ^-^

A blogom megkapta első díjját amit nagyon szépen köszönök Linának!

Szabályok:
1. Meg kell köszönnöm a díjat annak, aki gondolt rám, és küldte.
2. A logót ki kell tennem a blogomba.
3. Be kell linkelnem azt, akitől kaptam.
4. Írni kell magamról hét dolgot.
5. Tovább kell adnom a díjat másik hét blogtársamnak.
6. Be kell linkelnem Őket.
7. Megjegyzést kell hagynom náluk, hogy tudjanak a díjazásról.

1. Nagyon köszönöm Lina!
2. Megvan. (:
3. Lina
4.
Réka a nevem.
Nagyon szeretek zenét hallgatni.
Szeretek olvasni.
Én is a barátnőm által ismertem meg a Twilightot.
Pesten lakom.
13 éves vagyok.
Kedvenc írom Stephenie Meyer.
5.
Hencii
vampire nori
Klajcsiií
Dzsenni. (=
Ancsi
vki
Crystal
6. Megvan. :D
7. Mindjárt csinálom. :DD

Még egyszer nagyon köszönöm Linának. (:

1. fejezet

Végre eljött.
Végre eljött az a nap, amit talán a legjobban vártam az életemben.
Végre ma elutazom egy régi barátomhoz, Bellához. Azért vártam ennyire ezt a napot, mert már nagyon rég láttam Bellát. Igaz, hogy amikor először találkoztunk, akkor még csak 10 évesek voltunk, de úgy hasonlítottunk egymásra, mint két testvér. Annyira sajnáltam életemben, hogy ilyen kevés időt tudtunk együtt lenni. Egy ideig én is Phoenixben éltem a családommal, de az anyukámat szörnyű baleset érte és csak Washingtonban tudták meggyógyítani. De az óta eltelt hét év. Mire végre visszaköltöztünk Phoneixbe, Bella már nem volt itt. De az anyukáját megtaláltam és mondta, hogy Bella elutazott az apjához Forksba. Így hát egyik nap felhívtam Bellát és megbeszéltük, hogy a mai nap elutazom hozzá. Apukám vitt ki a reptérre.
- Nagyon vigyázz magadra! Ha bármi baj van, azonnal hívj! - mondta már-már sírva.
- Nyugi apa! Vegyél mély lélegzetet. Már elég nagy vagyok, tudok magamra vigyázni - mondtam nyugtatóan.
Ekkor megérkeztünk a reptérre és apa segített bevinni a csomagomat. Nem vittem túl sok dolgot, de Bella mondta, hogy inkább csak meleg cuccokat vigyek, mert Forksban mindig esik az eső. Ez biztos furcsa lesz nekem, mert eddig mindig meleg helyen éltem. De ez volt az utolsó dolog, ami aggasztott volna. Most semmi sem tudott volna kiborítani, annyira boldog voltam.
- Kár, hogy anyád nem tudott kikísérni. Tudod, hogy nagyon szeretünk és tényleg nagyon vigyázz magadra! Nagyon szeretlek!
- Igen tényleg kár. Tudom, és nagyon fogok vigyázni apa. De légyszi’ nyugodj meg! Én is nagyon szeretlek és mondd meg anyának, hogy őt is nagyon szeretem!
Ezzel megöleltük egymást és nyomtunk egymás arcára egy-egy puszit. Tényleg nehéz volt apától elköszönni, mert ő mindig segített rajtam minden bajban. És akkor végre felszálltam a gépre. Elég hosszú volt az út, több mint 4 óra. Amikor leszálltam, Bella várt rám. Ahogy megláttam, futva odamentem hozzá és a nyakába ugrottam. Lehet, el is sírtam magam, de olyan boldog voltam, hogy nem érdekelt.
- Bella! Jaj Istenem de örülök neked! – mondtam neki kisírt szemekkel.
- Jaj Mary! Nyugi, nem kell sírni! Nagyon örülök, hogy itt vagy! – mondta, és úgy láttam, hogy ő is elsírta magát.
Amikor befejeztük a nagy ölelkezést megláttam, hogy egy jóképű izmos pasi áll mellette. Kérdően Bellára néztem.
- Oh, bocsánat. Hagy mutassam be a szerelmemet, Edwardot.
- Nagyon örülök! – mondta kedvesen és a kezét nyújtotta felém.
- Én is! – mondtam én is, és kedvesen kezet ráztunk. – Annyi mindent el szeretnék mesélni Bella! Történt sok jó, de sajnos voltak rosszak is.
- Először lehet egy kérdésem?
- Már ez is egy kérdés, de persze nyugodtan – mondtam viccelődve, ő erre egy vigyorral válaszolt.
- Anyukád túlélte a balesetet? – kérdezte reménykedve.
- Igen. Szerencsére meg tudták menteni, de sajnos tolószékbe került. – ettől mindig elérzékenyülök, de semmi sem ronthatja el a kedvemet.
- Na, ennek nagyon örülök, mármint arra, hogy túlélte! – mondta vigasztalóan, és megsimogatta a vállamat.
- Mehetünk? – kérdezte Edward kedvesen.
- Ööö, persze – válaszolt Bella.
Megfogták egymás kezét, és elindultunk a cuccaimért. Épp akartam nyúlni értük, de Edward megelőzött és a szabad kezével megfogta őket.
- Hagyd, viszem – mondta mosolyogva.
Én csak egy mosollyal tudtam válaszolni. Amikor kiértünk a parkolóba, egy Volvo mellett álltunk meg. Én meg csak tátott szájjal néztem a kocsit. Akkor vettem csak észre, hogy nyitva van a szám, mikor Bella és Edward elkezdtek nevetni. Nem tudtam mit csinálni, én is nevettem velük.
- Bocsánat, de imádom a Volvokat
- Na, akkor azt hiszem, jóban lesztek. Meg ha így szereted az ilyen kocsikat, meg kéne ismerned Edward testvérét – nevette Bella.
Beültünk a kocsiba és elkocsikáztunk Forksig. Nem tűnt hosszúnak az út, egész végig Bellával beszélgettem. Mikor megérkeztünk Belláék házához, Edward valami eszméletlen gyorsan kiszállt a kocsiból és kivette a csomagjaimat a csomagtartóból. Én csak ámultam, hogy lehet valaki ilyen gyors. Bementünk a házba, Bella egy csókkal megköszönt mindent Edwardnak és elköszönt tőle.
- Sziasztok, majd találkozunk és jó szórakozást! – mondta vigyorogva.
- Meglesz! – kacsintott rá Bella.
Én még gyorsan mondtam Edwardnak egy sziát, de már ki is ment az ajtón.
- Na, gyere, megmutatom a szobámat, és hogy hol fogsz aludni.
Megfogta a kezemet, és felhúzott az emeletre. Mikor beléptem a szobába, az egész tök „Bellás”, otthonos volt.
- Tök jó a szobád! – miközben ledobtam a holmimat az ágyára.
- Amint látod, franciaágyam van, úgyhogy vagy velem alszol, de aludhatsz a vendégszobában is - mondta kedvesen.
- Inkább választom a vendégszobát, nem szeretnék útban lenni.
- Rendben. De nyugi nincs takarodó, úgyhogy bármeddig fent maradhatunk dumálni, elvégre már 17 évesek, vagyunk, nem szólhat be az apám. – mondta nevetve.
- Rendben! – nevettem.
Gyorsan lepakoltam a vendégszobába. Beraktam a ruháimat a szekrénybe és a nesszeremet meg a fürdőszobába. Aztán átmentem Bella szobájába és leültem mellé, hogy beszélgessünk.
- Na hogy ismerkedtetek meg? – kezdtem bele rögtön a közepébe.
- Hát, amikor idejöttem a suliba nagyon utáltuk egymást. Nem tudom miért egyszerűen nem voltunk szimpik egymásnak. De aztán jobban megismertük egymást sok titok kiderült és rájöttünk, hogy mennyire összeillünk. És végül jött az első csók.
- De édes. – vigyorogtam. – Bárcsak nekem is eljönne végre ez az életemben. Megtalálni azt a férfit, akit teljes szívemből szeretek. Mázlista vagy. Főleg… ööö… Edwarddal… igen. Fú, de régies neve van. – ez egy kicsit fura volt… de lehet, hogy a szülei régimódiak.
- Hát igen. De engem nem zavar így szerintem egy kicsit… ööö… szexysebb – vigyorgott, már szinte nevetett, én meg persze nevettem vele.
- Véletlenül nincs testvére? – húzogattam a szemöldökömet.
- De van… kettő is… de mind a kettő foglalt. – vigyorgott.
- Hát igen, ilyen az én formám. – sóhajtottam. Még beszélgettünk egy kicsit az élet dolgairól, meg arról, mi történt velünk ebben a hét évben. Bella mesélt pár la push-i barátjáról, főleg Jacobról és Sethről, meg említett valami Leahát is. Egyszer csak csöngettek és Bella lement, hogy kinyissa az ajtót. Én mentem utána. Amikor kinyitotta az ajtót, azt hittem eláll a lélegzetem. Aki az ajtóban állt, ő volt életemben a legeslegszebb ember a világon.

Történet

Sziasztok!

A történet egy lányról szól. Mary-nek hívják. Egyik nap elutazik Forksba egy régi barátjához, Bellához. Sok dolog történik vele. Sok meglepetés éri. Aztán találkozik avval a fiúval akibe első látásra beleszeret, ez a fiú Jacob. Csak a szerelem nem könnyű és egy szörnyűség fog történni, ami talán tönkreteheti az egész romantikát...